Napjainkban egy átlagember hatalmas információ áradatnak van kitéve. Felmérések bizonyítják, hogy 50 évvel ezelőtt valaki egy hónap alatt kapott olyan mennyiségű adatot, információt és kommunikációt, mint ma egy nap leforgása alatt.
A Facebookon, emaileken és egyéb internetes médiumokon keresztük folyamatosan jönnek be az információk. Elég csak beírni a problémánkat a keresőbe és válaszok, vélemények áradatát kapjuk. Ezeket sajnos nehéz leellenőrizni megbízhatóság szempontjából.
Az ember annak szeret utánanézni, hogy mások milyen tanácsokat kaptak hasonló helyzetben valamilyen szakértőtől. Azonban biztosra vehetjük, hogy az illető nem ugyanazzal a problémával került szembe.
Nincs két egyforma ember, ezért nincs két teljesen egyforma megoldás. Nem is szólva arról, hogy a legtöbb ember – már csak büszkeségből is – szereti maga megoldani a problémáit.
Tiszteljük a bölcs embereket. És a bölcs emberek általában hallgatnak. Meghallgatnak minket és néha feltesznek egy-két kérdést, ami segít abban, hogy kívülről lássuk a helyzetet.
A legjobb barátok azok, akikhez mindig fordulhatunk. Az ilyenek általában meghallgatnak minket és nem mondanak véleményt. Hagyják, hogy magunk jöjjünk rá a válaszokra.
Ha azt látjuk egy tanácsadónál, hogy hosszasan beszél arról, hogy mi a baj velünk, mit csináltunk rosszul és a beszélgetés végére befelé fordulóbbak leszünk mint azelőtt, nem a megfelelő embernél jártunk.
„A legtöbb ember nem azért hallgat, hogy megértse a másikat. Azért hallgat, hogy válaszolhasson.”
— Stephen Covey —
