Azonban egyre többször lehet hallani olyan gyerekekről, akik valamilyen módon „kilógnak”. Különleges figyelmet igényelnek, mert ebben vagy abban a képességükben korlátozottnak ítéltetnek. Ténylegesen vannak furcsa helyzetek. Helytelen táplálkozás, vagy nem optimális szülői magatartás hatására a gyerek meglehetősen furcsán tud viselkedni.

Hiba azonban csak a pszichológus, szakember véleményére támaszkodni. Ha a szülő feladja a saját megfigyeléseit és elveti őket amiatt, mert valaki (aki esetleg a gyereknek kicsit sem szimpatikus) olyan bélyeget nyom a gyerekre, hogy „szorongó, szociális környezetébe nem tud beilleszkedni.” A szülő, aki törekszik arra, hogy megbeszélje a gyerekkel a gondjait, játszik és foglalkozik vele sokkal többet tud róla, mint bármilyen a gyerek számára idegen „szakember”. A szakember sokszor csak heti 1-2 órát tud a gyerekkel tölteni, és közel sincs annyira széles körű áttekintése a gyerekkel kapcsolatban, mint a szülőnek.

Helyes irány lenne inkább a szülők megtanítása arra, hogyan kezeljék kommunikációval a gyermek problémáit, mint egy leterhelt „szakemberre” bízni a dolgot, aki amikor elfogy az eszköztára, esetleg súlyos mellékhatásokkal járó gyógyszeres kezelést javasol, vagy mossa kezeit azzal, hogy besorolja őt egy bizonyos kategóriába.

A pedagógus, pszichológus, vagy bármilyen szakember nem lesz velünk a gyermek felnőtt koráig és az, hogy mi válik belőle, a mi felelősségünk.

A Facebookon, emaileken és egyéb internetes médiumokon keresztük folyamatosan jönnek be az információk. Elég csak beírni a problémánkat a keresőbe és válaszok, vélemények áradatát kapjuk. Ezeket sajnos nehéz leellenőrizni megbízhatóság szempontjából.

Az ember annak szeret utánanézni, hogy mások milyen tanácsokat kaptak hasonló helyzetben valamilyen szakértőtől. Azonban biztosra vehetjük, hogy az illető nem ugyanazzal a problémával került szembe.

Nincs két egyforma ember, ezért nincs két teljesen egyforma megoldás. Nem is szólva arról, hogy a legtöbb ember – már csak büszkeségből is – szereti maga megoldani a problémáit.

Tiszteljük a bölcs embereket. És a bölcs emberek általában hallgatnak. Meghallgatnak minket és néha feltesznek egy-két kérdést, ami segít abban, hogy kívülről lássuk a helyzetet.

A legjobb barátok azok, akikhez mindig fordulhatunk. Az ilyenek általában meghallgatnak minket és nem mondanak véleményt. Hagyják, hogy magunk jöjjünk rá a válaszokra.

Ha azt látjuk egy tanácsadónál, hogy hosszasan beszél arról, hogy mi a baj velünk, mit csináltunk rosszul és a beszélgetés végére befelé fordulóbbak leszünk mint azelőtt, nem a megfelelő embernél jártunk.

„A legtöbb ember nem azért hallgat, hogy megértse a másikat. Azért hallgat, hogy válaszolhasson.”

— Stephen Covey —

Ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani vajon túlzott aktivitásról van-e szó, érdemes meghatározni mit értünk normális aktivitás alatt. Mivel a felnőtteknek általában változó a tűrőképességük, valószínűleg minden szülő számára mást jelentet ez a fajta túlműködés. Ez elsősorban a tűrőképességünktől függ, viszont a legnyugodtabb anyukánál és apukánál is már elszakadt a cérna.

Számos tényező járulhat hozzá ehhez az állapothoz és több megközelítés is lehetséges. Az egyik legegyszerűbben kezelhető tényező a táplálkozás.

Részlet Adelle Davis Let’s have healthy children (Legyen egészséges gyerekünk) című könyvéből:

„A hiperaktivitás és a képtelenség arra, hogy valaki megnyugodjon egy foszforban rendkívül dús étrend eredménye, amely magnézium, kalcium és B6 vitamin hiánnyal párosul, valamint D vitamin hiánnyal ami létfontosságú a kalcium felszívódásához.
A probléma egyre komolyabbá válik, mivel az orvosok azáltal, hogy zsírszegény tejet javasolnak, megakadályozzák a kalcium és a D vitamin felszívódását. Azok a hiperaktív gyerekek, akiknek segítettem az étrendjét megtervezni leginkább édességeket, üdítőitalokat és fehér lisztből készült termékeket fogyasztottak.
Gyakran a magnézium hiány a fő oka a problémának. Ennek a tápálékkiegészítőnek a pótlása már egy hét alatt jelentős változást hozhat. Megterveztem az étrendjét egy három éves gyereknek, aki egész életében annyira hiperaktív volt, hogy megviselte az ember idegeit, ha a közelében volt. Azzal együtt, hogy elismerésre méltóan energikus, most teljesen nyugodt és kényelmes a közelében lenni.”

Egy hétköznapi gyerek rengeteg finomított cukrot fogyaszt csokoládé, cukorkák és üdítőitalok formájában. Amikor a test feldolgozza a cukrot, melléktermékként tejsav jön létre, ami nyughatatlanná teszi az embereket, mivel csökkenti a szövetek oxigéntartalmát. Többek között ez áll a hiperaktivitás hátterében. Többféle B vitamin mennyisége is csökken amikor finomított cukrot és lisztből készült ételeket fogyasztunk.

Érdemes tehát fokozatosan száműzni a gyerek étrendjéből a cukrot és amennyire lehetséges a különböző tésztaféléket. A különböző táplálékkiegészítők is hasznosak tudnak lenni a tápanyaghiány pótlásában. A cukrot és a nasit almával, gyümölcsökkel és magvakkal lehet pótolni.

Számíthatunk majd arra, hogy a gyerek sóvárogni fog ezek után az “ételek” után, és kemény pillanatokra is számíthatunk.

Egy későbbi cikkben le fogunk írni néhány eszközt, ami segíthet az átállásban.